“Amikor az Úr megváltotta Izráel népét, és az Izráel elsőszülöttjeit megkímélte, az emberek elsőszülöttjeitől az állatok elsőszülöttjeiig, akkor azt mondta: „Az elsőszülöttek az enyémek legyenek”. De utána tudjátok, hogy jött az az eset az aranyborjúval. Akkor az Úr azt mondta, hogy innentől az elsőszülötteket a Lévi fiai váltják fel, és ők lesznek az Övéi. De, ahogy a fent leírtakból látjuk, és ha még hozzáolvasnánk a 43. fejezetet is, még világosabban látnánk, hogy Izráel elpártolt az Úrtól, és a papok és a léviták is hozzájárultak ehhez az elpártoláshoz; sőt, elősegítették, hogy Izráel fiai eltávolodjanak az Úrtól, mert ők is a bálványokat imádták. Amikor Isten helyreállította Izráelt, ezt mondta: „Azok a papok és léviták, akik eltávolodtak tőlem, nem szolgálhatnak többet nekem.” Ez számukra nagy büntetés volt, mert többé már nem közeledhettek az Úrhoz, hogy Neki szolgáljanak, hanem csak a sátorban szolgálhattak.
Nagyon sok, életbevágóan fontos gyakorlati mondanivalója van a fent bemutatottaknak. Az első, hogy az Úr szolgálatának feltétele az, hogy amikor a nép eltávolodik az Úrtól, mint ma is (és most nem a kívülállókról beszélek, hanem azokról, akik hisznek az Úrban), csak azok szolgálhatnak az Úrnak, akik hűségesek maradnak a szorongattatásokban, nehéz helyzetekben.”
Teljes igeszolgálat: Ők járuljanak elém, hogy szolgáljanak nekem
Egyenest a cél felé 