Én elég vagyok

” […] egy idő után azt tapasztaljuk, hogy a hitélet egy nehéz, nyomasztó dolog, nem találunk örömet a körülményeinkben. Egy idő után a dolgok addig fejlődnek, hogy a körülmények nyomását már nem bírod. Lehet, hogy ki is robbansz. Ilyenkor szokták azt mondani a testvérek, hogy az eszemmel tudom, megértem a dolgokat, de nem tudom megélni

A gyülekezet küldetése

“Amikor összejövünk, Krisztusról kell beszélnünk, nem a gyülekezetről. Csak egyetlen egy dologgal tudunk dicsekedni: Krisztussal, hogy ismerjük Őt. Milyen nehezen tud két személy együtt menni. Mindenkinek megvan a saját személyisége, de hogy a különbözőségek ellenére mégis együtt járjunk és végtelenszer meg tudjunk bocsájtani – ez csak az Úrtól lehet. Amikor bocsánatot kérsz valakitől, ne mondd azt,

A ti szeretetetek fáradozása

“Az a tény, hogy Isten a szívet nézi, meg kell, hogy akadályozzon bennünket abban, hogy kritizáljuk a mi testvéreinket, mert mi nem látunk a szívükbe. Találkoztam olyan személyekkel, akik nagyon nyájasak voltak. Látva őket, azt mondtam magamban „ha az ő szájuk íze szerint beszélnék, madarat fogathatnék velük.” De amikor láttam valamit az életükben, és megpróbáltam

Nem mintha már elértem volna

“De mégis van egy küszöb, és ha ezt a küszöböt átléped, akkor belépsz oda, akikről azt mondja Pál, „akik pedig tökéletesek vagyunk …” Mi lehet ez a küszöb? Az biztos, hogy aki az Úrhoz tért és nem növekszik, az kiskorú marad, gyerek marad. Tudjátok, mi bizonyítja leginkább, hogy valaki gyermek? Az, hogy nincsen semmilyen felelőssége.

Megsanyargatom testemet és szolgává teszem

“… Hogy ezen az úton járjunk, azokban a helyzetekben, amelyekben nap mint nap vagyunk, ne védekezzünk, ne igazoljuk magunkat, hanem fogadjuk el a halálos ítéletet az énünkre – ez az az út, amely előre visz. Meg fogjuk látni, mert nem kell sok időnek eltelnie, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amikor az Úrban kell bíznunk, akkor is