Elhangzott: 2022. 12. 04.
“Bárhova legyünk helyezve, a hitéletet nem lehet saját erőfeszítés által élni. Nem tudod a saját erődből megtenni, hogy az Úr Krisztusnak szolgálj, és úgy tedd a dolgokat, mint az Úrnak, és nem mint embereknek. […] Testvérek, az elménkben forradalmi változásnak kell történnie, hogy megértsük, mit akar az Úr. Azt hisszük, hogy rendben vagyunk, de nem vagyunk rendben. Mert mindenhol ezt halljuk, és elégedettek vagyunk ennyivel, hogy gyülekezetbe járunk. Mit jelent a gyülekezet? Elmegyek vasárnap, jelen vagyok, megvizsgálom magam, hogy rendben legyek, hogy részt vehessek a kenyértörésen, éneklünk, stb. Testvérek, azt szeretném mondani, hogy ez nagyon kevés. Én nem mondom meg, hogy mit tegyél, de egy dolgot mondok: ha valaki tényleg tudni akarja, – és nem feltétlenül és konkrétan azt, hogy milyen ajándéka van -, tartsa szem előtt azt, hogy az élete teljes mértékben legyen átadva az Úrnak, például ez is: Uram, milyen ajándékot adtál Te nekem, amivel szolgálhatok a testvéreknek? […] De amit megtehetsz az, hogy imádkozhatsz és kérheted az Urat: Uram, szeretnék áldás lenni a testvérek számára, hogy a testvérek érezzék az áldást. Ha ez az én imádságom, akkor az Úr bizonyosan elkezd munkálkodni. De testvérek, ébredjünk fel az álomból, amelyben a keresztények általánosságban alszanak.”
Egyenest a cél felé 