Idézetek Radu Gavriluţ szolgálataiból

“A körülmények, amiket átélünk, az Úrtól vannak elrendelve, hogy megismerhessük Őt. A körülményeink nem azt a célt szolgálják, hogy általuk az Úr leterítsen bennünket, hogy elvesszünk.”

“Lehetnek a körülmények nehezek, sőt, nagyon nehezek, de az Úr az, aki szólni akar nekünk és elmondani, hogy Én elég vagyok neked. Biztos vagyok abban, hogy amíg csak a földön élünk, mindig fogunk valamire várni, mindig az Úrtól fogunk függeni. Ne számítsunk arra, hogy egyszer majd nem lesznek problémáink, végül minden megoldódik, minden sínen van. Nem. Hanem az a legfontosabb, hogy megtanuljuk megismerni az Urat. Ha vihar tör ki az életünkben, problémák jelentkeznek, az Úr azt akarja, hogy megismerjük Őt. Semmi más nem lesz elégséges.”

“Minden nehéz helyzetből van kiút. És van, hogy csak az a kiút, ha Krisztushoz válunk hasonlóvá.”

“A gyülekezet azáltal kell, hogy épüljön, amit ki-ki ad. Nem azáltal épül, hogy valaki prédikál. Amikor valakinek megnyílnak a szemei, és meglátja azt, hogy a gyülekezetben a testvérek felé szolgálnunk kell, az nagy dolog. Amikor összejövünk, Krisztusról kell beszélnünk, nem a gyülekezetről. Csak egyetlen egy dologgal tudunk dicsekedni: Krisztussal, hogy ismerjük Őt.”

“Tudjátok, mit jelent az első szeretet? Az Úr Jézus az Ő feltámadása után először Mária
Magdolnának jelent meg. Ő volt az, aki az utolsók közt hagyta el a Golgotát, és ő volt az,
aki a hét első napján már kora reggel ott volt a sírnál. Teljesen az foglalta el a gondolatait,
hogy hol van az Úr. Teljes gondolatvilágát az Úr foglalta el. Ezt jelenti a szeretet az Úr iránt.”

“Amikor bocsánatot kérsz valakitől, ne mondd azt, amit a másik tett veled, csak azt mondd
el, amit te tettél, azért kérj bocsánatot. De ne mondj többet.”

“Azokban a helyzetekben, amelyekben nap mint nap vagyunk, ne védekezzünk, ne igazoljuk magunkat, hanem fogadjuk el a halálos ítéletet az énünkre – ez az az út, amely előre visz. Meg fogjuk látni, mert nem kell sok időnek eltelnie, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amikor az Úrban kell bíznunk, akkor is ha támadnak, lebecsülnek. Ez a kereszt útja, amelyre a mi Urunk helyezett, hogy azon járjunk.”

“A szellemi élet bizonyos titka: megtartani a Szellem egységét. Nem azt jelenti, hogy egyformán gondolunk dolgokat. Hanem azt jelenti, hogy nem tartok meg semmilyen árnyékot a másik felé, megtanulok gyorsan reagálni, elrendezni, ami feszültséget gerjeszt. Vajon lehetséges előre haladni úgy, hogy közben különbözőképpen látunk dolgokat? Igen, lehetséges. Akkor, amikor a testvéri szeretetre helyezem a hangsúlyt, és nem arra, ahogyan én látom a dolgokat. Én, a magam részéről így is akarok tenni.”

“Egyszer világosságot kell kapnunk. A mennyből kell, hogy jöjjön egy mennyei fény, hogy meglássuk azt, hogy mi nem vagyunk nézőközönség és hallgatóság, nem nézőtéren ülünk. És ez nem történhet másképpen, csak úgy, hogy van bennünk egy elhatározás, és ez a hozzáállásunk, hogy “Uram, szükségem van tőled jövő kijelentésre”, akkor kinyílik egy ablak a mennybolton, és meg fogjuk látni, hogy majd mi történik. Ilyenkor a mi életünk mindig megváltozik, nem marad ugyanaz.”